Kedves Linda! Ajándék az élettől, hogy megismertelek és hogy együtt, egy ügyért ténykedhettünk. Maradj mindig mosolygós, energiával, lelkesedéssel teli! :) A legszebb dolgokat kívánom Neked az életben! Puszi! Vera

"Mert az ember - ezt egyre jobban hiszem - csak annyit ér és csak annyira ember, amennyire meg tudja őrizni lelke egy zugában az örök gyermeket..." Márai Sándor

Szia Linda!

Igaz, hogy csak egy turnusban "Bátorkodtam" ott lenni, annak is már három éve, de sokszor eszembe jut. És az elválás pillanata is megmaradt bennem, talán emlékszel, korábban kellett eljönnöm. Piros karkötőt kaptam tőled, amit azóta is hordok és egyszer sem vettem le. Mert szeretem a hozzá fűződő emlékeimet és eszembe jut róla az amit a gyerekek tanítottak nekem a kitartásról a derűről és az élet-igenlésről.

Szeretettel ölellek (de komolyan): Sebestyén Ákos

Drága Linda!

HOgy én így táborozós letem, nagyban Neked köszönhetem, mert mutattál egy olyan mintát, amihez képest már érdemes volt elindulni. KÖszönöm!

És még két dolog! Az egyik, hogy örülök, hogy emberként is megismerhettelek kicsit, mert jó hogy vagy és itt vagy!
A masik, hogy nagyon jó látni, mikor örülsz, mikor nevetsz, és bolrog vagy, mert nagyon tudsz az is lenni! Sok-sok mosolyt kívánok Neked egész életedre, akár az iskolád falain belül, akár azokon túl is!:-)))

Ui: Szerencse, hogy beszélgettünk néhányat már, mert különben most itt nagyon sok mindent kellne leírnom!:-)))

Csókollak és öllelek! Mápó

Első emlákem veled nem is a táborhoz köthető, de már akkor úgy tapasztaltalak, mint aki nyit az emberek, indegenek felé, és már az első (ismeretlen) perctől bátran barátként kezeli. Hát nem is csodálom, hogy nagyon de nagyon sokan szertnek és tisztelnek téged:) Ha behúnyom a szemem és azt az érzést próbálom képekben és hangokban megragadni, amit te keltettél és keltesz bennem, az valami ilyesmi lenne: egy hatalmas energia gomolyag, gyönyörű narancssárga fénnyel és hangzatos vidámsággal.

kívánom, hogy mindaz amivel tudatosan, vagy tudtodon kívül is megajándékoztad a körülötted levőket, százszorosan éljen benned!

Minden jót kívnok továbbra is:)

Üdv.
Anci (Kolozsvár)

Kedves Linda!
Idén voltam először a Táborban. Már a Naposon éreztem, hogy fantasztikus lesz! És azóta ezt mesélem mindenkinek, hogy mennyire az volt! Személyesen nem beszélgettünk, csak néha a szemem sarkából figyeltelek, hogy Neked vajon milyen lehet? Azt gondoltam nehezebb, de csodálatos, ami általad létrejön. Adj és kapj még sok-sok örömet a gyerekektől!
Dorka

Drága Linda!

Amit leírhatnék mindent elmondtak már s el is mondanak majd!Csak pár szó tehát...

Rengeteg barát, figyelem és szeretet vett körül, oda és vissza...
" La terre nous fait attendre ses présents a chaque saison, mais on recueille a chaque instant les fruits de l'amitié. "
Démophile

Aminek külön örülök, hogy elsőként dobigálhattunk a magasba a (25 ? ) turnusod, alatt.

Sz. Endre

Szia Linda!

Nagyon megkapó és hiteles tud lenni, ha valaki valamit már hosszú ideje csinál szívvel-lélekkel és vérprofin, ugyanakkor képes úgy végezni a dolgát, mintha elsőzör találkozna vele és nagyon-nagyon élvezi. Ez ráadásul átragad másokra is.

Köszönöm az élményt is, hogy így láthattalak és az átragasztást is.

Gabó

a bátortábor azért működik, mert a vezetők hitelesek. nekem egy picit ijesztő, hogy már nem te fogod csinálni.
juca

Drága Linda!

Emlékszem az első találkozásunkra, én még 6-7. osztályos voltam, Te pedig az a tanító néni, aki elhozta a csoportját Szob-ra!Teljesen elvarázsoltál már akkor bántam, hogy nem abba az osztályba jártam, az az emlék örökké élni fog bennem amikor a tábortűznél veled együtt énekeltem, kicsit mutálós hangon!

Aztán jött a következő találkozás, a Bátor Tábor akkori irodájában, jött az interjú, és az izgalom, hogy 19 évesen vajon bejuthatok-e, és sikerült bejutottam, ekkor csak az arcod volt ismerős, és tudtam, hogy valahol már találkoztun! Ekkor még nem sejtettem, hogy vajon hol?

Jött életem első turnusa, melyben, mint tánc programtartó, és mint 'tÁnCoS' Gábor :-) híresültem el, nagyon sok segítséget, kaptam tőled, mosolyt, bíztatást, és annyi minden más, önismeretemmel és egyebekkel kapcsolatban, hogy amíg élek nem fogom tudni meghálálni...
A Bátor Tábor életem részévé vált, úgy ahogy Te is a Bátor Tábor Lindája is... a színes kis ruhácskáival, a csodás gumicsizmájával és minden mással...

Ezt követően jött a palacsinta party, amin kiderült honnan is ismerjük egymást... Szintén meghatározó pillanat volt...
Jött utánna még sok sok turnus, amely egyszerűen jobbnál-jobb volt, megtanultam tőled olyan dolgokat, melyeket igazán érdemes volt megtanulni...

Ha végig gondolom eddigi életemben folyamatosan bizonyos időközönként felbukkantál, remélem, hogy ez ezek után sem szakad meg
Érzem, hogy valahol, valamikor mééég találkozunk..............

Addig is maradnak a csodálatos emlékek, és azok a dolgok amiket tőled tanultam, neked köszönhetek....


Sok sikert a továbbiakban.....

Hiányozni fogsz ..... de tudod nemsokára úgyis a sors összehoiz minket

Telepóczki Gábor :-)

Az első említésre méltó emlékem Lindáról, az a "tesztvezetésem".
A Naposon mindenki kostolót kap abból, hogy mit kell majd csinálnia és a vezetőség is meggyőződik róla, hogy mindenk alakalmas rá. Így esett hogy próbaútra mentünk veled :) A teszteken általába mindenki megpróbálja a lehető legjobb formáját mutatni és így elkerülhetetlen, hogy kicsit stresszeljünk. Ezt megérezhetted... Lehet azért mert nem találtam a hátramenetet a tengelykapcsolón :)
Lényeg a lényeg, hogy olyan ügyesen leszereltél a kedves beszélgetéssel, hogy elillant minden zavarom.
Kicsit sajnálom hogy befejezed, de azért örülök is, hogy végre egy kicsit te is pihenhetsz :) Ha valaki, akkor te igazán rászolgáltál :)
Köszönöm hogy részese lehettem annak a csodának amit Bátortáborként emleget a világ :)
Még visszatérek ;)
Külön öröm, hogy megismerhettem magácskát Drága :)

CUUUPP Neked!

Megtiszteltél azzal, hogy megismerhettelek, hogy része lehettem annak a Világnak, aminek alapítója és meghatározó arca vagy. Egész életemre maradandó élményeket kaptam, nélküled nem lett volna ilyen. Kellett a markáns, de mégis színes, könnyed mosolygós egyéniséged. Te vagy az égbolton a Szivárvány. Tudod, színezd újra!!
Köszönöm.
Mika

Kedves Pite!

Noha én soha nem hívtalak így, de a nyáron tudtam meg rólad ezt a becenevet, és nagyon megtetszett!

Nincs konkrét emlék, az összes összeadódott egy nagy érzésbe, egy benyomásba.

A KV-képzésen kellett befejeznem egy mondatot:
"Azt szeretem benned, hogy...hogy csupa lágyság és kedvesség áramlik belőled kitöltve az egész aurád, hatalmas motiváló erőt adsz nekem bármihez!"

Egyre kérlek csupán: vidd tovább a nagyvilágba a bátor napot, amely mindig mosolyog. Jól áll neked a mosoly! ;) És a gumicsizmád is, amit bármekkora esőben szívesen elhozok Neked a konténerből (és még megtisztelve is érzem magam...:D )

Jó nagy alvásokat kívánok!
Kata

Kedves Linda!
Hihetetlen, hogy idén voltál utoljára táborvezető. Három évben is csodálatossá varázsoltátok a nyaramat, és nagyon sajnálom, hogy idén nem tudtam újra elmenni, és személyesen megköszönni nektek azt a sok-sok élményt, tapasztalatot, amit a veletek töltött idő alatt kaptam/kaptunk tőletek és a gyerekektől. Nélküled egészen furcsa elképzelnem a tábort is.
Tudom, hogy nagyon sokat dolgoztál azért, hogy ez a fantasztikus hely, csoda(!) létrejöjjön, és remélem, hogy ezek után több időt tudsz majd a gyerekek között is eltölteni. Nagyon szeretnek téged. :D
Egy kedves emlék, még az első nyárról, mikor kósza cimbik kenukkal és minden fellelhetővel eltorlaszolták a konténered bejáratát és te nevetve köszönted meg az "ajándékot".
Kívánom neked, hogy maradj mindig ilyen vidám, színes, mosolygós, Lindás!
Köszönök mindent! Rita

Szia Linda,

Nekem ez a kedvenc képem Rólad, és mostmár így maradsz meg a kobakomban :)
batortabor.hu/hu/fotogaleria/index.php?Mzoom=gallery11014101001&ops_get_file=gallery1__41/gal_613_csaladi_2007_17.jpg
meg ezzel együtt a szivárvány horgolt sapka, színes szoknyák, csíkos térdzoknik (a képen is :D), és az a mosolygós mókás stílus, ahogy életem első Családi Tábora előtt vázoltad, hogy amíg mi beszélünk-készülünk a manók már úton vannak, és estére azon kapjuk magunkat, hogy megannyi apró-cseprő-térdalatti nép népesíti majd be négykézláb, két lábon, futkározva, dömperezve, sikítva kergetőzve vagy csendben rajzolva a most-még-üresen-csendes tábort ... jó lett volna többet látni Téged a gyerekek között, ami igazán a Te világod :) fura lesz nélküled, de egyetértek "Fuvaros" Norbival:
"azért örülök is, hogy végre egy kicsit Te is pihenhetsz :) ha vki, akkor te igazán rászolgáltál :)"

Cóóókojom!

Jópár évvel ezelőtt találkoztunk legelőször, de akkor még teljesen más viszonyban. Én mint akkori táborlakó, néha a színfalak mögé kukucskálva láttalak Téged és a te munkádat, és már akkor is éreztem, hogy micsoda fantasztikus dolgot csinálsz, és végtelenül hálásak voltunk Neked érte.
Idén már mint cimbora léphettem be a táborba, és Te töretlen kedvel és lelkesedéssel vezetted akkor is a tábort. Sztem példaszerűen csináltad, és hihhetetlen dolgot hoztál ki ebből a táborból, félelmetes, hogy mennyit fejlődött.
Idén nyáron nem úgy sült el a táborom ahogy akartuk, és kiderült, hogy beteg vagyok és el kell mennem, és ott kell hagynom a tábort. Akkor este Te is felkeltél, és tudtunk egyet beszélgetni. Az nekem nagyon jól esett, és köszönöm, hogy lelket öntöttél belém, különben tuti összeomlottam volna. Sokat jelentett.
Kívánok Neked legalább annyi örömet és boldogságot az életben mint amennyit te adtál a gyerekseregnek! És hidd el ez nem kis szó!
Remélem még sokszor találkozunk!

puszi: Sárallyai Áron

ha emlékszel, akkor úgy kezdődött, hogy megbeszéltük telefonon. nekem a margit hídnál kell lennem a villamosmegállóban, ott fogunk találkozni. próbáltad elmesélni, hogy hogy is nézel ki, aztán megnyugtattalak, hogy meg fogjuk ismerni egymást. persze, hogy megismertük, együtt mentünk a marriottba árverésre sok sok pénzt gyűjteni a tábornak.

aztán az irodába is ellátogattam, én mint illetéktelen behatoló, a te világodba. igen, néha így éreztem, hogy annyira erős vagy, hogy mindenen a te lenyomatod van, hogy a tábor talán mintha nem is az enyém lenne. aztán jött a jelentkezésem, jött a nyári tábor. az első, amiben cimbi lehettem. a birtoklásvágyam néha erősödött, csak ritkán gyengült, de nem irigység táplálta, hanem valami eddig nem látott csodálat.
bántott, hogy sosem volt időd rám, tudom, hogy fáradt voltál, fáradt vagy talán most is, de én akkor is veled akartam lenni, minél többet kapni belőled. táborok teltek el úgy, hogy én őszintén nem tudtam, hogy neked mi a véleményed a munkámról, és ez tényleg elszomorított.

most már tudom. vicces, hogy most, hogy elmész akkor jöttem rá, hogy nem is kellett ennél többet beszélnünk. ajándék így is mindegyik másodperc, amit egymásra való tekintetvillanásra szán(t)unk.

ma, a tábor leglazábbik napján éreztem, hogy itt az ősz. persze, ogy fogok sírni, hogy elmész, nélküled nem lesz az amit megszoktam. de mégis, azért hadd ígérjem meg, hogy elviszlek majd mindenhová ahová lehet, ott leszel a munkámban, a pienésemben, a játékaimban, a bölcs és buta döntéseimben is.

írnék még, mert van miről. hiszek benne, hogy lesz még alkalmunk. ölellek.

Dóri

Sajnos én csak egy táborban élvezhettem a vezetésed, az első Bátor Táboromban, és ami mindig egy nagyon meghatározó "örök állomás" lesz az életemben.

Örülök hogy elkészíthettem neked a Beach party koktélos lovasok specialitásának, a Mindegy koktélnak a VIP kiadását. Bízom benne hogy ez volt a legfinomabb koktél amit ittál, ha mégsem, akkor is majd eszedbe fognak jutni jövőbeli koktélozásaid közben a 2008as 2es turnus mindig vidám lovasai!!

Lilla (az egyik pici paci lány)

Kedves Linda!

Egy korai maradandó emlékem, ami most rögtön eszembe jut, amikor 2004-ben v. 2005-ben a táborban pakoltunk ki a teherautóból, és készítettük elő a tábort. Talán te is emlékszel.
Soha nem felejtelek el.
Szívből ölel: Gábor alias KOVI

Drága Linda!

Nekem Te vagy a Bátor Tábor igazi mosolygós arca! :)
Végtelenül szeretett teljes, kihívásokkal teli, határozott, megnyugtató, mindig megújuló, példamutatóan emberi és magával ragadó!

Köszönöm a bizalmat, hogy a csapat tagja lehettem, és Veled dolgozhattam.
Az egyik nagyon kedves élményem Veled, amikor az első táborozásom alkalmával (2006.I.)Jósnőként neked is elmondhattam:
"Kedveském, vár magára a boldogság! :)"
És láttam a szemeidben, hogy elhiszed, mert el akarod hinni! :) Az ember mindenre képes, ha igazán hisz benne! Kívánom, hogy higgy az álmaidban! :)
Puszi Julcsi

Ugyan mi csak egy röpke nemzetközi tábor erejéig találkoztunk, de el kell, hogy mondjam, hogy már az elején azt éreztem: le a kalapot előtted. Sohase fogom elfeljteni, hogy milyen nyugalommal tartottad a tavaszi felkészítőt és utána bármilyen hülyeséggel és újabb "ötletekkel" álltam elő a tábor alatt, mindig nyitottan és érdeklődve fogadtál. Köszönöm szépen, hogy megismerhettelek és őszintén kívánok MINDEN SZÉPET ÉS JÓT! Uwazaj na siebie i badz zawsze taka wesoła i radosna, jak pozanałam Cie.

Kedves Linda,

olyan dologra emlékszem a legélesebben Veled kapcsolatban, ami más táborozónak biztos ciki, vagy titkolni való lenne, de bennem megmaradt pozitívként több okból is.
Tavaly ebben az ominózus szituációban (hogy pontosítsuk: megszegtem egy egyszerű, de akkor betarthatatlannak bizonyuló tábori szabályt) olyan mérhetetlen nyugalommal és emberséggel kérdeztél rá négyszemközt a dologra, hogy eszem ágában sem lett volna füllenteni, hanem tök természetesnek tűnt, h elmondjam mi,hogy történt, a miértet szerintem nem is kérdezted, csak tudtad..:) és ez azért fontos mert megbíztam benned ott és akkor, és ez szvsz a legfontosabb dolog az életben...

és nekem ilyen egy jó táborvezető, mint ahogy a történelmi példából hallhattuk: Tilt, Tűr, TÁMOGAT!!! :))))))

Sikert neked minden téren, üdv:

VácziZoli

Szia!

(
Először is bocsi, hogy az első napon nem ismertelek meg, teljesen reménytelen eset vagyok arcok megismerésében. :(
)


Sok táborban vettem már részt táborozóként, táboroztatóként is, de ilyen kimondottan KEDVES táborvezetőm még nem volt. Örülök, hogy ilyet is tapasztalhattam. :)
Nehéz mit mondani még, nekem emberekről inkább benyomások, pillanatképek maradnak meg, főleg, ha csak ilyen kevés ideig találkozunk. Jó lenne, ha mindig az a mosolygós, jókedvű ember tudnál maradni, ami azokon a "fényképeken" szerepel, amiket én most "zsebre végok és hazaviszek".

További szép napokat, megtalált, pihe-puha taknyos varjúkat kívánok!
Szilvi

Szia Linda!!!

Először is, örülök, hogy az elmúlt években a Táborban évről-évre találkozhattam Veled. Mindig tudtam, hogy amikor belépek a kapun, valahol ott leszel, és mindenkit mosolyogva fogadsz.
Rendszerint elmondod, hogy néha rossz kedvű is lehetsz és fáradt, de én alig láttalak ilyennek, mindig kedves voltál, türelmes, szóval az előbb említett dolgokat jól titkoltad :)
Egyszer áruld el, honnan van ennyi energiád, mert ez a recept nekem is kell!

Remélem, azért nem hagysz fel teljesen ezzel a munkával, de egy kicsit többet tudsz élni magadért, nem csak értünk.

Nem kimondottan ide tartozik, de az első dolog ami eszembe jutott, mikor egy emléket kértek, az volt, hogy az első táborban, amiben részt vettem, csodáltam, mennyire jól táncolsz, ez vett rá, hogy miután hazamentem, megtanultam én is (szóval ezt tulajdonképpen Neked köszönhetem, sok minden más mellett) :D

Légy mindig ilyen vidám és kedves, mint most, és teljenek úgy a napjaid, ahogy szeretnéd!
Albert Anita

Drága Linda!

Boldog vagyok, hogy -bár azt nem merem mondani, hogy megismerhettelek, de- láthattalak: hogy láthattam egy elhivatott, erős, egyszerre komoly és huncut nőt, aki pontosan tudja, mit miért csinál és folyamatosan őrzi és táplálja a Bátortábor-lángot. Ha rád gondolok, a fürkésző, nyitott, mosolygó, szívből kiváncsi és személyre szóló, erőt sugárzó tekinteted az, amit sosem felejtek el. Nagy erő lakik benned, kívánom, hogy járj biztosan és boldogan az utadon, mert- ha nem is gondolsz bele, vagy tán nem is tudsz róla- példa vagy. sokaknak. nekem is.
köszönök mindent!

utóirat: Mikor a tábor végén az utolsó este megkaptam Tőletek az "emléklapot", képtelen voltam egy szót is szólni, csak sírtam..és mindez bennem maradt-volna, ha most így, itt nem írhatom le. Köszönöm a lehetőséget!

Ahogy a bátorkodás pályán szoktuk mondani a gyerekeknek egy sikeres mászás, hintázás lezárásaként, mint legnagyobb elismerés:

YOU ARE A ROCKSTAR :)

Köszönök mindent!!!

Kedves Linda!
sokszor jutottál eszembe mostanában is, és örülök, hogy ez az írási lehetőség szembejött velem!
viszonylag régen találkoztunk, de az, hogy Laci szervezte (2006 májusi) kenuzáskor pokrócon heverésztünk és csak úgy cseverésztünk, bennem erős emlék. már nem is tudom miről beszélgettünk, csak egyszerűen jó volt. a nap erőtlenül sütött, a srácok bemutatták a jeges vízben a borulást, tojást dobáltunk a gáton.. olyan természetes volt a jókedv!
a mi életünk pedig felgyorsult, kukkants bele :)
picasaweb.google.com/borzseitamas
sok sok puszi
borka

Kedves Linda!

Rengeteg olyan pillanatom van, ami nagyon sokat jelent nekem Veled kapcsolatban. Apró gesztusok, mozdulatok, szavak, sok-sok mosoly... sorolhatnám. :)
Egy emléket szeretnék kiragadni: amikor az első karkötőmet húztad a kezemre 2006-ban... sosem fogom elfelejteni, mert nem lehet. Megöleltelek és sírtam... Sírtam, mert sosem találtam meg olyan maradéktalanul önmagam azelőtt, mint abban a percben. Mert sokkal világosabb lett az én utam. És ezt hozzád kötöm. Készült erről a pillanatról egy fénykép is, kincseim közt örzöm. Én lehajtom a fejem, zavarban vagyok, és olyan kimondhatatlan erőt adtál. A szemed is mosolygott. :) Nagyon sokat tudsz adni. Köszönöm.

Szeretettel: Czeglédi Ági

Linda!

Éppen Most vagyunk együtt az 5. turnusban és látom most is mennyit dolgozol( mint mindig), mennyi energiádba kerül az, hogy minden rendben legyen. De ennek ellenére mindig van egy kedves mosoly, vagy egy "hello évi" ami nagyon sok erőt ad ahhoz, hogy napról napra oda tudjam tenni magam a gyerekeknek. Mindig eszembe jut a tavalyi a 3. turnus végi lufis ugrálás:)
Csak köszönni tudok mindent!

Kedves Linda!

Nagyon örülök, hogy a Bátor Táboron keresztül téged is megismerhettelek. Mivel Te voltál az első Bátor Táboros akivel felvettem a kapcsolatot számomra a Te személyed az a biztos pont akire mindíg számítani lehetett. Fantasztikus mosolyod van amivel nem csak a gyerekeket, de a felnőtteket is le tudod venni a lábáról ... többek közt engem is :-) Hihetelen nyugodtság, magabiztosság árad mindig belőled ... aruld el, hogy csinálod ezt? Nagyon köszönöm a segítséget amit az idei 1. turnusban adtál nekünk ahol a kis rosszcsontokat kellett néha helyrerakni. Rendkívül sokat tanultam tőled és remélem, hogy valaha még fogok is. Köszönöm! Nagy ölelés és puszi: Novothny Ákos

Kedves Linda,

A sok elfoglaltságod ellenére meglepő volt számomra, h volt időd ránk is cimborákra. Erőt tudtam meríteni belőled, mikor fáradt voltam és te ránk mosolyogtál. Köszönöm a figyelmet, amit nekem szenteltél és tippet is adtál, h hol tudnám kipihenni a fáradalmaimat. Így a pihenő napomon teljesen ki tudtam aludni magamat és újult erővel indultam neki az új élményeknek. pusszancs:Lan

Szia Linda!

Nekem mindig az jut eszembe rólad (mivel nem egy szó, nem írhattam a másik topicba:-)), h azt csinálod, amire születtél. Tökéletesen beszélsz 2 nyelven: a gyerekekén és a felnőttekén. Kívánom, h később is találd meg azt a területet, ahol ilyen jól érzed magad, és ahol ennyire sikeres vagy. Puszi, G.Fanni

Szia Linda!
Mindig vártam a pillanatot, amikor meglátlak a tábor kapujában, ahogy vigyorogva vársz minket cimbiket!És szerettem én lenni a legutolsó aki üdvözöl téged, mert így én kaphattam a leghosszabb öleléseket(bocs többiek), hisz nem volt már mögöttem senki...
Sokat kaptam tőled, többet, mint gondolnád!
Tudom néha rossz voltam, de én már csak ilyen vagyok, egy nyughatatlan kis Mókus.
Soha nem felejtelek el, soha-soha!
Csak így tovább!
Puszillak és ölellek!
Mókus

Kedves Linda!

Ami az első pillanatokban olyan furcsa és sokkoló volt - a személyes figyelem tőled, hogy kezdettől tudod a nevünket, hogy név szerint köszönsz, hogy kérdezel és tényleg érdekel a válasz..., szóval csupa ilyen apróság -, tíz nap alatt élesebbé tette a szemem, nyitottabbá a szívem, kerekebbé a világom.

Mindezért a köszönönetem nem más, "csak csönd, mely égig ér."

puszi,vera

Szia Drága!

Sok-sok szó sem lenne elég, hogy kifejezzem szeretetemet, hálámat, köszönetemet. Sokat tanultam Melletted a világról, a gyerekekről és magamról is. Köszönöm. Remélem, a kapocs megmarad! Majd otleteljünk!:-)

És egy személyesebb idézet:

"Az igazi szeretetet nem adjuk vagy kapjuk, az van."
Müller Péter

hát ez nem a legszentimentálisabb pillanatok egyike, de a legviccesebbeké, amikor a 2008-as II-es turnus cimbiestje előtt kitaláltuk a szö performanszot és már sírva, a földön rázkódva röhögtünk :) no ezt sosem fogom elfelejteni. meg persze még tengernyi sok más dolgot sem.
kimondhatatlanul köszönöm a munkádat, a lényedet!
linda

Kedves Linda!
Mi úgy találkoztunk, hogy én is voltam a táborban gyerekként. Amikor hazaértem elhatároztam, hogy cimbora leszek én is mert ez szuper dolog. Mikor 2008-ban jelentkeztem még nem voltam 20. Reménykedtem, hogy sikerül és így is lett. :-)
Nagyon örülök és köszönöm, hogy találkoztunk. Rettentően csodálatos munkát végeztél.
Puszi:Lilla

Drága Linda!
2006-ban táboroztam először. Házi cimbinek készültem, de egy telefonbeszélgetés után fotós programtartóként vágtam neki életem első turnusának.
Nagy élmény volt - kint is, bent is történtek az események.
És kapaszkodónak mindig ott volt a mosolyod. Nyilván fogalmad sincs róla, hányszor és mennyire segítettek ezek 10 napon át.
Aztán az utolsó napon a lezárásnál ott maradtunk kettesben a körben, ami a pszichojáték szerint a tábor volt... Csak ültünk, beszélgettünk, kevés szóval nagy dolgokat mondtunk el egymásnak.
Sokat jut eszembe az a néhány perc.
Örülök, hogy ismerlek.
Pusziviki

Drága Linda,

Tudod az Élet egyszerűen olyan, mint aminek mi alakítjuk. :-)
A legutolsó turnusodban lehettem, és igazán fantasztikus voltál.....
Kivánok neked minden csodás dolgot az életedbe.

Végtelen szeretettel: Krisna

Egyszer egy hideg téli estén szomorúan mentem hazafelé a villamoson.
Este 10kor megpillantottam egy kapucnis fura alakot. Egyből tudtam, hogy Te vagy.
Tudjátok az a fajta kapucni, amiről egyből kiderül, ki van alatta. Ez nem sértő vagy ilyesmi, ez te vagy.
Szóval megláttalak és felhívtalak kicsivel később, késő este
Több mint egy órát beszélgettünk
Az igazat megvallva az elmúl 2,5 évben előfordult hogy nem kedveltelek, de akkor ez már mind nem volt fontos, olyan emberi voltál, hogy a nem tetsző „dolgaid” –dal együtt becsülni kezdtelek, és megértettem miért rajonganak érted a gyerekek és felnőttek.
Mert jó ember vagy!

Örülök, hogy megismerhettelek, és sajnálom, hogy nagyon kevéssé ismerlek. Meglepetés volt számomra, hogy ez az utolsó táborod. Ez azt jelenti, hogy teljesen befejezed a "bátortáborozást"? Nem is hiszem el. Összenőttél a Bátor Táborral.
Képek jelennek meg előttem:
Egy mindig mosolygós arc.
Egy színes gumicsizmás lány.
Egy határozottan intézkedő nő.
Gyerekkel a karodban.
Vidáman tábortáncoló.
A tábor után, önfeledten lazító bulizó csajszi.
Maffiafőnök által elrabolt táborvezető.
Egy szép emlék, amikor királyfi lehettem melletted.

Legyél a magánéletedben - a te kis saját "Bátor Táborodban - is olyan kedves, határozott, magabiztos, sikeres, aranyos cimbora.
Köszönöm, hogy veled lehettem.
Gyulavitéz

Hihetetlen, ahogy mindenben meglátod a jót.

Második évem volt a táborban, mikor te átvetted. Hazafele együtt mentünk a trolin, mikor kérdezted, milyen volt a tavalyihoz képest. Én jól beégtem, mert azt hittem, előző évben is te voltál a táborvezető, de te csak annyit mondtál rá, akkor biztos jól csináltad, ha ennyire nem tűnt fel a váltás.

Hát, nagyon jól!

Szia Linda!

Sajnos nem ismertük meg olyan jól egymást, mivel "friss" önkéntes voltam a nyáron...de azért van egy-két jó emlékem Veled kapcsolatban...
Még a válogatáson volt az a feladat, hogy mindenki mondjon egy-két szót magáról...persze az ember ilyenkor azt tartja természetesnek, hogy elmondja a nevét, hány éves, mi a foglalkozása...erre te indítottad a sort ezzel:
"Sziasztok Linda vagyok, elég rosszul aludtam az éjjel...és, ami rajtam van, az a kedvenc szoknyám, nagyon szeretem, mert olyan szivárvány színű...:))"
Na..eztuán már tudtam, hogy egy nem mindennapi emberrel van dolgom...:)

Aztán mégegy emlék az első nemzetközi turnusból:
Azt hiszem a táncterem előtt kaptalak el azzal, hogy Veled álmodtam... Az álom nem volt valami szép, azt hiszem ott nem nagyon szerettük egymást vagy nem nagyon tetszett Neked, amit én csinálok...és Te elmondtad, hogy ez csak az én "szorongásaim" kivetülése...:)

Meg amikor volt az éjszakai horgászat és te odajöttél a srácokhoz...és suttogva, figyelmesen elmondtad, hogy ahova most megyünk ott nagyon csendben kell lenni,meg jól kell viselkedni, mert különben elúsznak a halak...:) a gyerekek egyből lehiggadtak és itták a szavaidat...:))

És végül köszönöm a tábor végi búcsúzáskor elhangzott kedves szavakat...hogy (az álmommal ellentétben) mennyire szeretted amit csináltam, és mennyire itt a helyem!!

Akárhova is sodor az élet...jó utat Linda!!
Törőcsik Tamás

Kedves Linda!

Az egyik szemem sir a masik pedig nevet.Tisztaban vagyok azzal, hogy
ugy erzed lepned kell es en, aki a Te segitsegeddel most hoztam meg
nemreg eletem eddigi legnehezebb donteset tudom, hogy ez mit jelent.
De szeretnem ha tudnad nekem a BATOR TABOR egyet jelent VELED, azzal a
szellemiseggel, amit Te kepviselsz. Nagyon buszke vagyok, hogy Veled
dolgozhattam es rengeteget tanulhattam Toled! Remelem a jovoben lesz
meg alkalmam mindkettore. Addig is sokszor
ollelek innen a messzi Amerikabol.

Rita

Kedves Linda!
Először találkoztam Veled idén a Nemzetközi Turnuson és nem volt sok alkalmunk közvetlen beszélgetésre. Messziről viszont sokszor néztelek, csadáltalak és irigyeltelek. Ezt a hatalmas energiát és szeretetet, ami árad belőled. Ez nekem is erőt adat, amikor erőtlen, fáradt voltam. Nagyon köszönöm.
Ania

kedves Linda,
nehéz bármit kiemelni 3 nyári, és 2 családi tábor után.. talán azt, ahogy táncolod a tábortáncot(Reach! -azt sose fogm elfelejteni), és mindenkire átragad az az energia..Ahogy ülsz 50 pici gyerek között és meséled, hogy "mejünk medvét vadászni!"...nem tudom, milyen lesz nélküled a tábor, de remélem valami ott marad belőled benne.
Anikó

Kedves Linda
Amikor tavaly, életemben először belecsöppentem a Bátor Táborba, úgy hogy előtte két nappal tudtam meg, hogy mehetek, nagyon boldog voltam, mert bár nem tudtam, éreztem valami jó történik velem. Te olyan voltál, mintha egy őrangyal lennél, bármikor bármivel fordulhattunk hozzád,és tudtam nincs olyan amit nem tudsz megoldani. Megnyugató érzés volt, hogy ott vagy. Ha rád néztem tudtam, hogy egy csomó helyzetet meg kell oldanod, de akkor is sugárzol és ez erőt adott nekem is! Nekem te voltál A TÁBORVEZETŐ, és még nem tudom elképzelni milyen lesz jövőre! Remélem megtalálod újra a helyed és nagyon boldog leszel!:-) Dorka II.turnus

Kedves Mosoly!

Egy nagy nagy mosoly jut eszembe rólad. Valami nagyon nyugodt, belülről, egy belső mélységes harmóniából fakadó mosoly. Örülök, hogy láthattalak, hallhattalak, megtapasztalhattam a téged körülvevő melegséget. Imádom a színeidet és a szoknyáidat!

Nagyon szép ember és nő vagy!
Sok sikert neked mindenhez! És ugyanennyi mosolyt a környezetednek!
Szeretettel: Virág

Szia Linda!

Én még csak a "Naposon" találkoztam veled, így igazán nem tudtalak megismerni :) Arra viszont nagyon emlékszem mikor először találkoztunk, én tele voltam görcsökkel, tudod ott a gyomromban :) És Te úgy szóltál hozzám, mintha ezer éve barátok lennénk, és számodra a legtermészetesebb dolog, hogy egy családhoz tartozunk! Egyetlen mosolyoddal hihetetlen önbizalmat adsz az embereknek!
És azok a színek!!! :)))

Nagy-nagy Tisztelettel, és Szeretettel:
Mali

Drága, drága Linda!

A blog szervezői azt kérték tőlem, hogy ide érzéseket meg emlékeket írjak. Mit írjak neked? Hiszen valószínűleg neked van a legnagyobb szereped abban, hogy ezt a kommentet abban a székben ülve írhatom, amelyikben. Ezt soha, soha nem fogom tudni megköszönni neked. És persze az is nagyban köszönhető neked, hogy olyan jó ebben a székben ülni. Nagyon jó dolog a kollégádnak lenni. Meg a barátodnak.

Számtalan emlék. A legelső, ami eszembe jut, egy középvezető képzés, mindkettőnk számára a legelső. Összekötözött cipőfűzők, bekötött szemek, és egy irányító lány, aki ideges, nagyon akar és nem is mindenhol érti a feladatot (Csabi-Zolinál ez velem is megesett néha). Mindenesetre én ott húszévesen (tele élettapasztalattal és emberismerettel…hihi) nem hittem volna, hogy ez lesz belőled... És még őrzök egy nagyon szép napot is, amit az egyik turnus végén a cimborák távozása után lent töltöttünk Hatvanban, pizzával és tóbanfürdéssel. És természetesen még milliónyi-milliónyi dolgot... És rengeteg olyan percet, amikor én is, mint itt olyan sokan mások, távolról csodáltalak. Bámulatos a teherbírásod és az folyamatos fejlődési potenciál, ami benned van. Évről-évre megújulni, nekivágni és mégis ugyanaz maradni… És miért van az, hogy ha néha bedúgom az orrom az irodába fél nyolcra, akkor sem lehetek első?

Az érzéseimről pedig annyit, hogy 1-2 nappal ezelőtt olvasgattam ezt a blogot, nézegettem az üzeneteket. És valami megfoghatatlanul jó érzést éreztem. Annyira örültem, hogy egyszer majd „átnyújthatjuk” neked ezt a blogot. Mert megérdemled az ajándékokat és az ünneplést. Azt éreztem, hogy talán soha nem adtam még akkora örömmel senkinek semmit, mint ezt fogjuk neked. Talán a tangabugyinál is jobban fogsz örülni neki…

Dír Lindike!

Rettentő sokáig szórakoztam azon, hogy mit írjak neked, amit nem tudsz már amúgy is. De persze nem ez a fontos. Amikor először találkoztunk az első családiban, távolságtartóan vizslattalak, ahogy az már csak lenni szokott velem. Az első közös turnusunkban aztán egyszer csak egy faház mellett találtam magam, a füleim duplára nőve, és hallgatóztam. Mert bent Te voltál, meg öt gyerek, meg egy nagy konfliktus. És a Te hangod nyugodt volt, határozott, és hullámokat elsimító. Ez a tíz perc meghatározott téged bennem.
Azóta persze színesedett a kép - a tiéd is, meg az egész nagy -, narancssárga, piros, zöld, sárga… évek, és élmények
De ezek a színek gondosan lepárolva és kis üvegcsékbe töltve ott sorakoznak a kamrám polcain, és azt hiszem a te kamrád polcain is. Kincsek ezek!

Hálásan köszönöm, hogy veled dolgozhatok, hogy tanulhatok, hogy beszélgethetünk, hogy röhöghetünk, hogy bepakolhatunk, aztán kipakolhatunk, hogy ötletelhetünk, hogy kitalálhatunk, hogy elindulhatunk együtt le a Táborba, hogy megvalósíthatunk – nem csak apróságokat, hanem álmokat … Együtt

És még valami: reggel, amikor bemegyek az irodába, és te azt mondod szia Tildike, és én azt mondom heló Lindi, és egymásra mosolygunk, és tényleg örülünk egymásnak, na ez a legfontosabb.

Mindenféle érzés van most bennem, sentiment-all :), úgyhogy csak ennyi:

Nagyon-nagyon-nagyon-nagyon…

Tildi

Emlékek...
Első találkozás: én takarítottam,valamelyik tv-ben valaki egy táborról mesélt. Ez voltál Te, és nekem mennem kellett megkeresni, hogy hol lehet ide csatlakozni. Csak a jókedvedre emlékszem, de az sodort közétek.
Aztán a felkészítők, a táborok, a klubok. Mindíg tanultam Tőled. Néha csak egy játékot, táncot, éneket, de főleg emberséget: feltétel nélküli elfogadást, megértést, toleranciát, munkabírást, vidámságot. Szerintem melletted mindenki (legalább egy kicsit) jobb emberré válik. Hatvanban a házakon, a zászlókon, a takarókon a kezed munkája, a gyerekek, a cimbik, a munkatársak szívében a lelked kisugárzása (de utálom ezt a szót, de ide ez való) érezhető.
Majdnem két éve Nagykovácsiban megosztottad velem kétségeidet. Csak hallgattam bambán, de nagyon köszönöm, hogy engem tiszteltél meg ezzel.
Örülök, hogy úgy érzed, hogy szeretteidnek, sőt Czech Lindának is kijár egy kis törődés, figyelem amivel eddig számolatlanul halmoztál el mindenkit.
Sajnálom, hogy itt félreállsz, de remek alapokat tettél le, igazán van mire építkezni. Csak a mérce egy kicsit magasra került...
Azt mondtad egyszer, hogy el tudsz engedni embereket, munkát, ügyeket. Kívánom, hogy ez így is legyen. Nem féltelek, a Te energiáidra, empátiádra, mosolygásodra a világon mindenütt szükség van.
Köszönöm, hogy megismerhettelek Téged, és egy kicsit jobban magamat is.

Kösz a bizalmat. Jó vagy!

2005 nyarán jártam először a táborban. A saját turnusom előtt leutaztam, hogy megtanuljak egy kézműves programot, mert a turnusomban kézműveskedtem. Izgatottan érkeztem a táborba, furcsa volt ott a hangulat, előtte meg nem tudtam mire is készüljek. Egyszer csak valaki a nevemen szólított, kedvesen, mint egy régi ismerőst. Meglepetten fordultam hátra, és egy kedves arc fogadott: ez voltál te, Linda. Akkor már tudtam, nincs min izgulni, jól megy majd minden. Aztán láthattalak esőcsináló sámánként, Dorothyként, a fenséges király fenséges feleségeként, stb., olykor fáradtan, és mindig nagyon Lindaként. És a legutóbbi, bár nem utolsó emlékem rólad (mert én a 6-osba megyek :) ), az a riportfilm, amit gyakran adnak orvosi rendelőkben (is), legutóbb ott láttam. Olyan jó volt látni az ismerős helyet, és az ismerős arcot, aki teljes nyugalommal, hozzáértéssel és szeretettel beszél a táborról, ahol mindig nagyon otthon érzi magát minden gyerek és felnőtt. Arra gondoltam, milyen jó lesz idén is!
Örülök, hogy köztünk voltál, Linda! Sok sikert és szeretetet kívánok neked bármerre mész is!

Timi

Szia Linda!

Remélem emlékszel még erre a kis dalra amit Rólad irtak a gyerekek:

,,Linda szólt Balu hatalmas nagy buli lesz.
Linda szólt Balu hatalmas nagy buli lesz.
Szervezd meg a búcsúestet és az after party-kat is
Mindnyájan együtt bulizunk a cimbikkel.
Mindnyájan együtt bulizunk a cimbikkel.
Bátor Tábor itt mindig süt a nap s bátrak vagyunk mi is. Jeee.......stb.

Sok szeretettel emlékül: Ginától és 8 faház lányaitól. :-)

Kedves Linda!

Idén nyáron találkoztam Veled először, és nem is volt sok alkalmunk beszélgetni, de mint azt sokan mások is tették, én is "csodáltalak".

A tábor szellemisége úgy érzem erősen a te szellemiséged is, és ezáltal vált hitelessé az egész. A színes szoknyáid, a virágos gumicsizmád és az egyéniséged megismételhetetlen!:)

Remélem az az energia, amit belefektettél a Bátor Táborba mint táborvezető már most sokszorosan megtérült (akárcsak egy-egy gyerek mosolyban), de kívánom, hogy az életed további szakaszaiban legalább annyi jót kapj, mint amennyit Te adtál a Bátor Tábornak.

Azt hiszem mind a gyerekek, mind pedig az önkéntesek nevében megköszönhetem, hogy vagy nekünk!:)

Sok puszi 2008. I. turnus evezős NIki

Linda!

Nagyon tetszett az első turnus..aztán egyszer csak csörgött a telefon és a harmadik turnusban találtam magam aztán az is eléggé jó volt..sőt..aztán eltelt megint egy kis idő és ismét csörgött a telefon, hogy hát ráérek-e szombattól, mert be kéne ugrani újra, gondoltam miért ne...végülis ráérek és az eddigi tapasztalatok alapján rossz nem lehet!:)
szóval ide is belecsöppentem és hasonlóan jó tapasztalatokkal térek haza, bár már azzal a tudattal, hogy most már nem nagyon fogunk a táborban találkozni, ellenben örülök, hogy megismertelek!
Az első turnus kellemes volt, de újként még nagyon érdekes volt, mert sejtettem, hogy működni fognak a dolgok, de nagyon koncentrálni kellett nekem, hogy tényleg úgy működjön ahogy az el lett képzelve! A 3.turnusban már sokkal nyugodtabban jöttem le, mert tudtam, hogy mit várhatok a tábortól, de azért szintén nagyon igyekeztem megfelelni annak a "feltételnek", hogy ha már engem hívtatok le akkor meg is feleljek ennek! Aztán a 3.turnus záróbuliján sikerült beszélgetnünk, mert addig mindannyian csak rohangáltunk, hogy minden stimmeljen:)
Akkor kezdtem igazán rájönni a miértekre, arra, hogy Neked igazából mit is jelent ez a tábor és kicsit jobban is megismertelek!
Aztán újra itt vagyok és újra jó volt lejönni és örülök, hogy részese lehettem az utolsó turnusodnak!
Bár ez kicsit felemás érzés, mert nincs több Lindás tábor!
Egy szó, mint száz király volt ez az egész móka a hirtelen beugrálásokkal és egyéb finomságokkal együtt is!
Köszönök sok mindent!
És ahogy a 3.turnusban mondtuk volna fotósok: "durva vagy mint a fagyott törülköző" :)

MultiMarci :)

Drága Linda!

Én a mai napig nem is tudtam, hogy Te idén búcsút intesz a Bátrotábornak és nekünk is. Elszomorított a hír, mert nekem részben Te jelentetted a Bátortábort. Fantasztikus vezető és még fantasztikusabb ember vagy! Mindig felnéztem Rád, mert nyugodtan, határozottan és végtelenül emberségesen bántál mindenkivel és kezelted a felmerülő problémákat.

Nekem az maradt meg örök emlékként, ahogy az első turnusom felkészítésén megtanítottad nekünk az akkori tábortáncot (Reach), ami azóta is a kedvencem. És aztán egyszer, amikor már a gyerekekkel együtt táncoltuk oda jöttél hozzám, és azt mondtad, hogy öröm nézni, ahogy mosolyogva, lelkesen táncolok. Köszönöm. Nekem is mindig megtelt a szívem derüvel, amikor Te táncoltál velünk szemben.

Örülök, hogy megismerhettelek! Nagyon fogsz hiányozni!
Legyen boldog, sikeres életed és váljon valóra minden, amire vágysz! Megérdemled.

Sok puszi és ölelés!

Kégl Viki.

A hosszabban megfogalmazott verziókat sorban kitöröltem. :) Ha nem bánod, legyen csak így, egy szóban: köszönöm. Hozzon a jövő sok jót neked.
Szemán Adri

Draga Linda!

Sokaig tortem a fejem azon, hogy mit is irhatnek ide Neked (jelenleg egy eszt laptopon kopogva nincs ekezetem, ezert elnezesedet kerem:)) aztan ellenmondva a keresnek nem egy tortenetet szeretnek veled megosztani, hanem egy festmenyt.

Ezen a kepen van narancssarga nap, zold, friss fu, kek, fodros baranyfelhö, csintalan lila, szelben suhano sal,barna fold es szivarvanyban pompazo patak.
Ezeknek a szines pacaknak van am hangja is! Simogato suhogas, edes kotyogas, nyugodt csend...

A festmeny egyszerre impressziv, egy pillanatot megragado, masreszrol pedig valahogy magaban hordozza a mindorokkevalot, a nyugalmat, a batorsagot...(?)

Szamomra ennek a festmenynek az alkotoja Te vagy, Kedves Linda es a cime: onarckep......

Koszonom, hogy lathattam ezt a festmenyt....

Es zaraskent ideznek egy muvesztarsadtol:
"Vannak festok, akik a Napot sarga foltta alakitjak at. Es vannak masok, akik Nappa alakitanak at egy sarga foltot."
(Pablo Picasso)

Szamoca II. turnus

Kedves Linda!

A tábor kezdetétől fogva lenyűgözött, hogy folyamatosan mosolyogva irányítottad a tábort, foglalkoztál a gyerekekkel, válaszoltál a cimbik legkülönbözőbb kérdéseire, adtál interjút, vettél részt az esti programokon; tetted mindezt egyszerre és megállás nélkül! A meglepi cö-bemutató egyszerre volt vicces és megható, nem fogom elfelejteni! :)

A táborban nagyon sok fantasztikus és maradandó élménnyel gazdagodtam; nem telik el úgy nap, hogy ne jutna eszembe egy-kettő közülük!

Köszönöm ezt a csodás 10 napot!

Kedves Linda!
Amikor először megláttalak, azon kellett elcsodálkoznom, milyen profi módon csinálod a dolgod - a fiatal létedre :-)! Most már jobban értem, miért... 5 éves tapasztalat áll mögötte. Viszont amikor most azt tudtam meg, hogy már ötödik éve táboroztatsz, azon kellet elcsodálkoznom, hogy egyáltalán nem volt látni a munkádon, hogy már rutin lenne, hanem csak az odaadás, az elszántság! S ezért le a kalappal másodszor! :-)
UI: A neved persze még különösebben lenyűgözött... :-D
(cseh) Jirka

Drága Linda!

Örülök, hogy Veled tölthettem az utolsó turnusod!
Benned biztosan nem él annyira intenzíven az élmény, hogy hogyan is találkoztunk... :)) Korábban érkeztem az interjúra, és Te rögtön befogtál asztalt cipelni! No ekkor kezdődött... Akkor még nem gondoltam volna, hogy ez egy meghatározó élménye lesz BátorTáboros turnusaimnak! Ma már tudom, hogy az! ;-) És akárhányszor asztalt cipelünk, berendezünk; eszembe jut az az első interjú, találkozás!
Írhatnék még számos élményt a közösen eltöltött 10 turnusból, de nem akarom terhelni a tárhelyet.
Sok-sok energiát, kitartást, jó egészséget és sikert kívánok a továbbiakhoz, bármihez is fogsz!

Csókollak:
Grüncy

Drága Linda!

Mindig adsz. Mindig magadból.

Látod, érted, érzed az embereket. Tudod ki merre jár, ki mitől boldog, kinek mi nyomja a szívét.
Mindig csodáltam, hogy adhat Valaki ennyi személyes odafigyelést.

Őrzöm egy tavaszi telefonbeszélgetésünk emlékét. Ki voltam bukva. Nagyon. Te tudtad. Felhívtál, hogy beszélgessünk róla kicsit. És nem azt mondtad, hogy "Jajj, te szegény", hanem azt, hogy "Zsuzsi, ezt fel kell vállalni". Amikor a hosszú beszélgetés végén leraktam a telefont, már teljesen megnyugodtam.

Attól vagy igazán erős, hogy nem félsz megmutatni magad akkor sem, amikor gyenge vagy. Ezt nagyon szeretném megtanulni tőled.

Egy dolog miatt mindig féltékeny leszek rád: hogy lehetnek valakinek ilyen szoknyái??? :-)

Sok szeretettel:

Zsuzsi, a kék szobából

Szia Linda!
Az idei első turnusban táboroztam először, hatalmas élmény volt. Ez számomra összefonódott Veled, hiszen mindig volt egy mosolyod, mindig éreztük a derüdet és a biztatásodat. Nekem sokat jelentett, hogy biztos pontként szolgáltál, megtáncoltattad a tábort, számíthattunk rád, de határozottan vezettél.
A tábor hangulatomban fontos részed volt, ezt szeretném megköszönni és őszinte szívvel gratulálni az elmúlt 5évhez!!!
Finna Edit

Kedves Linda!

Első emlékemet írom le Rólad, Neked.
Megérkeztünk a táborba, életemben először. Minden kicsit bizonytalan volt számomra, nem tudtam, mi lesz, milyen lesz. Elkezdődött az első bevezetés, leültünk körben a régi ebédlőbe, alig fértünk el. Aztán egyszercsak felálltál a helyedről, addig nem ismertelek, bemutatkoztál, mosolyogtál -- és egy pár szó után úgy éreztem, teljesen biztos, hogy itt a helyem, hogy végre tényleg találtam egy helyet, ahol őszinte érzésekkel és őszinte lelkesedéssel lehet együtt tenni valami közös és valóban értékes dolog érdekében. Figyeltelek, és megnyugodtam.

Egy-két nap múlva megjöttek a gyerekek. Ismét leültünk mindannyian, most nekik mondtál bevezetőt -- és megláttam Rajtad azt, ahogyan hozzájuk viszonyulsz, elámultam, hogy mennyi természetes kedvesség van Benned, egy egész tábornyi gyerek figyelmét hogyan tudod lekötni egyetlen hangos szó nélkül.

Ez csak az első emlék. Későbbi emlékeim ezrével vannak, de mind valahogy összeállnak egy hiteles képpé, a magánbeszélgetések is mind azt a kedves, lelkes és őszinte, határozott Lindát mutatták meg nekem, akivel remélem, hogy ezentúl is megmaradhat valami kapcsolatom.

Nagyon sok erőt mindenhez, amibe ezután belefogsz! Sok boldogságot kívánok Neked.

Anna

Drága Linda!
Nagyon emlékszem az első találkozásunkra az irodában, mnetem felvételi elbeszélgetni Hozzád, és a feszélyezettségemet rögtön feloldotta, hogy nocsak, milyen kedves, széles mosolyú fiatal nővel ülök szemben, szegényt micsoda munkára fogták be, itt ül egész nap, és megszámlálhatatlan sok embernek teszi fel egymás után ugyanazokat a kérdéseket...
Aztán a nagy meglepetés igazán akkor ért, amikor összeállt a fejemben a kép, és rá kellett jönnöm, hogy ez a szelíd mosolyú lány azonos a teljes nyári tábori élet karizmatikus "teljhatalmú urával";)))
Ez a sokszínű kép azóta is folyamatosan formálódik előttem, állandó csodálkozásra késztetve:)
Mindig egy kicsit többet láttam meg Belőled - és igazán nagy élmény volt ebben a turnusban megtapasztalni a pihent Lindát:)
Szomorú vagyok, hogy elmész, örülök, hogy megismerhettelek, és azt gondolom, hogy ha valaki, Te megérdemled, hogy pihenj végre kicsit...
Őrizd ezt a fényt, mosolyt...!
Ölellek.
Anett

Drága Linda!
Most, hogy végiggondolom a saját 5 táboromat, nekem Te mindig is egyet jelentettél a Bátor Táborral. Tudtam, hogyha Te ottvagy, akkor minden meg lesz oldva, és olyan észrevétlen könnyedséggel siklunk át a nehézségek felett, mintha ez lenne a legtermészetesebb dolog.

Olyan hivatást választottál magadnak,ami úgy működik jól, ha 100%-ban benne vagy testestől-lelkestől, a saját személyeddel, kisugárzásoddal árasztod el a körülötted lévőket. Ez ajándék a többieknek, azonban nagyon fárasztó is tud lenni...

Nagyon örülök, hogy ezalatt az 5 turnusom alatt egyre közelebbről ismertelek meg, és nekem az a pillanat, amikor leginkább Te voltál, az a 2008. 2. turnus cimbiparti előtti, ebédlői sírvaröhögős-földöngurulós felejthetetlen SZÖ-est!
Köszönök Mindent!
Nóri

Kedves Linda!

Az én egyik meghatározó emlékem Veled kapcsolatban ugyanaz, amit fentebb rudasanna leírt – ülünk az ebédlőben az első napon, majd szombaton a gyerekekkel közösen a réten, Te bevezetőt mondasz, kedvesen, halkan, és akár gyerekhez szólsz, akár felnőtthöz, ugyanaz a hang szól, csak egyetlen árnyalatnyit másképpen, éppen, amennyire szükség van. És erre felkapom a fejem.

A másik élmény: A gyerekek megérkezése előtt a keresési protokollt tanuljuk, házanként a teraszra hívtok minket. Megérkezünk, leültetsz minket, és megszólalsz: „Retek, a nagy zöld plüssbéka eltűnt.” Még két mondat a keresés mikéntjéről, aztán dolgunkra küldesz minket; a szabott időre visszatérünk, sajnos Retek nélkül. Megkérdezed, hogy mit csinálnánk másképp, mit mondanánk el a többieknek, bólogatsz, mosolyogsz, és már vége is az oktatásnak. Egyetlen szó fölösleges magyarázat nem hangzik el, bízol bennünk és pontosan tudod, hogy átment az üzenet, megtanultuk, amit kellett. A második meghökkenés, ajjaj, hát ezt így is lehet? 

És a tábor egész ideje alatt a végtelen profizmus: minden a helyén van, könnyedén, a gyerekek – és sokszor a cimbik számára is – láthatatlanul, miközben tudom, hogy e könnyedség mögött milyen hatalmas munka rejlik. Lélekkel telített, jókedvű profizmus, ahol a fáradó cimborákra is ugyanannyi figyelem jut, mint a gyerekekre.

Köszönöm.

Figler Kriszta (2008/I. turnus)

Kedves Linda!

Sajnálom, hogy csak egy kicsit, szinte pillanatokat lehettem csak együtt veled és a Bátor Táborral.
És köszönöm, hogy egy kicsit, szinte pillanatokat, de együtt lehettem veled és a Bátor Táborral.

Kívánok minden jót, bárhová mész...
Barátsággal
Lengyel Zsuzsa

Kedves Linda!

Az előbb már írtam neked szívhezszóló-szépet, az valami rejtélyes okból köddé vált, megpróbálom hát újra...

Szóval először a tv-ben láttalak nyilatkozni (akkor nekem még semmi közöm nem volt a Bátor Táborhoz), és arra gondoltam könnyed, mosolygós hangodat hallgatva, hogy mennyire a helyeden vagy...
Aztán a 2008./2. turnusban személyesen is megismerhettelek, és a "helyénvaló" benyomás csak erősödött. A többiek már leírták, hogy milyen hatást teszel az emberekre a színes, vidám, erős lényeddel, hát én is így érzek. Amikor tanítottuk a gyerekeknek a tábortáncot, és ott táncoltál mellettem, sokszor rádsandítottam. (Egyszer még a lépést is eltévesztettem.) Jó volt valamit közösen csinálni Veled - mindent jó volt Veled közösen csinálni...
Giccses, de igaz: sokat tanultam Tőled, köszönöm: Éva jc (2008., 2.turnus, tánc és kézmű)

Szia Linda!

A két évvel ezelőtti és a tavalyi nyaram, valamint a 2006-os telem egyik legkedvesebb élménye a varázslatos tábor volt a csupaszív gyermekekkel.
A rengeteg fantasztikus program, a hőlégballonozás, foci az MLSZ elnökével, nyilatkozat kékre festett arccal a Duna TV-nek, de legfőképpen a rengeteg önfeledt, vidám gyermekkacaj mind akkora élményt jelentettek, ami a lelkiismeretes, elkötelezett és fáradtságot nem ismerő szervezőmunkád nélkül nem jöhettek volna létre!
Köszönjük neked, és hasonló élmények saját átélését kívánjuk!
Varju Laci

Kedves Linda!

Így a Tábor másnapján rengeteg új és régebbi emlék keveredik bennem. Emlékszel, mikor még a régi ebédlő volt az utolsó nyáron, két évvel ezelőtt? Volt egy iszonyú nagy vihar, pont a Diszkó alatt, elment minden fény és hang, a gyerekházak beáztak, beszabadult a tábor területére egy nagy kutya... és mi ültünk az ebédlőben gyertyafénynél a sok-sok gyerekkel és kétségbeesetten énekeltünk, játszottunk, ami csak az eszünkbe jutott. Nagyon különös volt a hangulat, akkor lett a turnus gyerekeiből és cimboráiból egy igazi csapat.
Emlékszem, hogy tavaly a mi turnusunk volt az utolsó a nyáron, és mikor az utolsó gyerek is elment, akkor sírva fakadtál, majd elkezdtél nevetni.
Emlékszem a Mergit-szigeti születésnapodra, és egy másikra is, amit a táborban ünnepeltünk, mikor állomásokat készítettünk Neked, mintha gyerek lennél.
Emlékszem, hogy mikor mint postás, megkérdeztem tőled, hogy mit csináljak a Csufinak írott levelekkel, és magától értetődően mondtad nekem, hogy keressem meg és olvassam fel neki.
Köszönöm a sok szép emléket és a rengeteg mosolyt! Nagyon fogsz hiányozni!

Benedek Zsófi

Kedves Linda,

Néha azon kapom magam, hogy oly könnyen formálódnak arcizmaim arra a fajta éneklően kedves beszédre, amit Tőled ismerek, emiatt azóta olyan, mintha sajátom (is?)lenne.. (Vagy mindig is az volt?) Inkább a Rád-hangolódásról szól, azt hiszem.

És ahogy táncoltad a tábor táncokat! Minden délelőtt belőled is töltődtek a lemerülőben lévő akkujaim. :)

Kedves Linda!

Rég volt már, igaz,de megmaradt bennem minden mi történt velem azon az egy héten. Szépek az emlékek, mert Te széppé tetted őket. Köszönöm!

Mióta ismerlek Téged
Egyre jobban csodállak
Csillagként ragyogsz köztünk
Mosolyod csendes varázslat

Ölellek:
Yoda

Drága Linda!

Még emlekszem elsö talalkozásunkra. Itt a táborban fogadtál olyan kedvességgel, amit nem is vártam. Azt mondtad a hírem megelőzött és alig várod, hogy együtt dolgozzunk. Nos, remélem nem okoztam csalódást, mert nekem igazán nagy élmény volt latni azt a csodát, amit itt tettél. Nagyon furcsa lesz visszajönni ide, úgy, hogy nem vagy itt és persze mégis itt vagy mindenben. Leginkább a szívemben. Köszönöm szépen a sok türelmed és elnéző kedvességed. Még nem látom hogyan, de nagyon remélem, hogy kicsit közelebbről is megismerhetlek egyszer.

U.i.: A mai ruhád pedig természetesen csak azért lehet ennyire csinos, mert Te hordod! :)))

Hello Linda!

Nagyon nehéz pár sorban megfogalmazni azt a rengeteg mindent amit tőled kaptam vagy belőled merítettem így nem is ezzel próbálkozok...
Te biztos emlékszel még első találkozásunkra, amikor a begyűjtött infók birtokában várakozással telve mustráltad azt a furi Zabhegyezős lányt...én nem emlékszem, mert olyan érzés mintha mindig is ismertelek volna!
Nem tudom felidézni azt a pillanatot amikor először beszéltünk. Egyszercsak, szépen lassan...bátorkodtunk, játszottunk, táncoltunk, énekeltünk, beszélgettünk, nevettünk, medvét vadásztunk és hála bíztató szavaidnak és bizalmadnak ez mára már sokkal több lett!!! :-)
Abból a sok mindenből ami azóta történt csak egy időszakot emelnék ki...
A 2007es Családi Táborok időszaka feledhetetlen és megismételhetetlen része lett életemnek és ezt Neked köszönhetem! (+ azt is, hogy befogadtál az egyszemélyes szobádba és még a polcon is kaptam egy kis helyet:-))

Kedves Linda!

Azon kevés szerencsés közé tartozom, akinek anno "lagerkinder"ként és később cimboraként is mosolyt csaltál az arcára a hatvani "tündérvilágban", amely biztosan más lesz nélküled. Köszönöm azt a hihetetlenül sok energiát, törődést és a bizalmat, amit tőled kaptam. Az élményeket és az emlékeket sorolni, már elkezdeni is sok lenne, annyi minden történt az első és az utolsó karkötő között. Ha egy dolgot emelnék ki, az utolsó estémet, még gyerekként, a sírós-tutajon-gyertyaúsztatós éneklést választanám. De talán sokkal fontosabb, hogy a Te lelkesedésed és útmutatásod alapján megszülető táborban cseperedtem felnőtté, amely egyszerre volt mesés és érett történet. Nagyon sok mindent köszönhetek annak a 4 nyárnak amit ott töltöttem, s ha időről-időre megtévedek is, ezek a dolgok mindig képesek visszarántani a helyes irányba. Kívánom hogy minden vágyad teljesüljön, és visszakapd a sok szeretetet, amit te sugároztál az emberek felé az évek során.
Mi mást mondhatnék, egy ÉLMÉNY volt.

Halász Tomi

Kedves Linda!
Ha nem lennél folyton itt az irodában, még esetleg össze tudnék hozni egy épkézláb üzenetet így az 5-ös turnus utolsó napján, de mivel csak annyi időre sikerült eltávolítani, amíg hozol egy tejet meg dinnyevágó szettet, csak annyit tudok írni, hogy mindenképp azt csináld, ami neked a legjobb!!
És hogy riccs for dö sztárz!
Millió puszi
Kriszta
(u.i. nyugi, nem fogom itt mindenki szeme láttára megírni, hogy többször is bepisiltél már picit titokban, annyira nevettünk- 2004 és 2008 között elég sokszor...)

Kedves Linda!

Nem emelnék ki konkrét emléket, a sok közül, rólad. Inkább az írom le, milyen jó visszaemlékezni a közös pillanatokra, és a Táborban töltött napokra. Azon dolgok közé sorolom ezeket az élményeket, amik mindig emlékeztetnek rá, mennyi szeretet, törődés, öröm van a Világon.
Bármit csinálsz majd a jövőben, remélem, annyi jót kapsz majd másoktól, mint amennyit a gyerekek és a Cimbik a Táborban, neked köszönhetően. :-)

Orsi

Szia Linda!

Csak olvasok és olvasok, és mindjárt kifutok az időből.Túl sok minden jutott közben az eszembe: amikor felköszöntöttünk a szülinapodon a konténered ablakánál kora reggel (2006), amikor késő este beszélgettünk az irodában, amikor párod megérkezett a házibulimba :).És ezek a pillanatok hihetetlen nyugalommal, derűvel, bölcsességgel voltak átszőve.Büszke vagyok arra, hogy ismerlek, és elég sokszor példaként bukkansz fel ködös gondolataim hálójában.Köszönöm a hülyeségeimhez való türelmes hozzáállásodat és a bizalmat, amit belém vetettél.Köszönöm azt a rengeteg jót, amit az általad vezetett BT-hez kapcsolódik, és amiben, tudom, iszonyú mennyiségű, de abszolút nem felesleges munkád fekszik.
Kívánok minden elképzelhető jót a további életedre, aminek egy-két epizódjában remélem feltűnök majd!

Zsuzsi

Kedves Linda!

Amikor a Naposon kiderült, hogy két táborvezető lesz ezen a nyáron, nagyon drukkoltam, hogy a mi turnusunkat Te vezesd! Akkor még nem tudtam, hogy ez lesz neked a utolsó turnusod.
Nagyon szimpatikus számomra az a lelkesedés, amivel a munkádat végzed! Kívánom, hogy maradj mindig ilyen mosolygós, és vidám!

M. Erika

Drága Linda!

Emlékszem még az első találkozásra, a régi táborhelyen. Ott álltál a kapuban mosolyogva, s mikor megláttalak, tudtam, hogy jó helyen vagyok, bárhová is jöttem. Olyan élményekkel gazdagodtam a táborban, az általad vezetett kis világban, ami egész életemet végigkíséri! Köszönet érte!
A további életedhez is minden jót kívánok és sok energiát!!!

Nagy öleléssel: Ircsi

Ui:még mindig tetszenek a szoknyáid és a motiváló mosolyod soha nem feledem... :)

Kedves Linda!
En csak egy turnusban vehettem reszt (eddig),de ennyi is eleg volt,hogy lassam,milyen szervezetten müködik ez az egesz Tabor.Csodalom ezt az eröt,kitartast,profizmust, amivel a munkadat vegezted!!Fantasztikus vagy!!Kivanok Neked sok sikert,boldogsagot az eletben!
Szilvi (eü team)

a jelenben időzni! :D (persze legkedvesebb emlékeim között vannak közös táborozásaink.)

Amikor drótos Dorothy voltál és én a fodrász...
Csok
Ancs

Drága Linda!
"Az emberek elfelejtik mit mondtál, mit csináltál.
De arra mindig emlékezni fognak, hogy milyen érzéseket keltettél bennük."
Én is mindig emlékezni fogok az általad keltett kellemes érzéseimre. Nem váltottunk sosem a Bátor Táboron kívüli témában, sem pedig 4-5 mondatnál többet, mégis állandóan éreztem a felém áradó feltétlen bizalmad. Látom magam előtt cinkos mosolyod, a lényedet átható vidámságot. Kívánom,hogy maradj mindig ilyen. Légy nagyon boldog és sikeres az életben!
Nagy ölelés
Edit (a II. turnus örökös nővérkéje)

Kedves Linda!

A jelenléted.
Az első Bátor Táboromban, amikor megérkeztek a gyerekek, és először találkoztak Veled, ahogy megsűrűsödött a figyelem és a szeretet a levegőben a jelenlétedtől, a mosolyodtól, a nézésedtől (és később a gyerekek dühös könnyei, amikor elrabolt Téged a maffia, aminek verőlegénye voltam :-)).
A figyelmed.
A tábor utáni beszélgetéseink - az első, még a régi táborhelyi konténeredben, az utolsó, (párhuzamokkal,) most az új ebédlő teraszán. Nagyon értékes pillanatok számomra, amikor a Táboron Kívüli Világról rögtön mélyen tudtam beszélni Veled.

Nagyon sokat kaptam a Bátor Tábortól, és nagyon sokat kaptam Tőled. Sok boldogságot Neked, bárhova mész! Remélem, hogy nem veszítlek teljesen szem elől.

Szeretném megköszönni, hogy végig biztonságban érezhettem magam a tábor alatt. Megnyugtató, hovatovább szükséges volt, hogy érezzem van olyan a táborban, aki minden problémát meg tud oldani. Te voltál ez az alak.
Köszönöm.

Gergő

Egyszer egy képzésen elárultad, mi lenne még nagy álmod az életben, amivel szívesen foglalkoznál. Kívánom, hogy valósítsd meg, és legalább annyi örömöd teljen abban is, mint eddig másban.
Sok sikert és kitartást!
Peti

Szia Linda!
Nemrég, utolsó pillanatban interjúztattál, pár héttel a tábor előtt. Ismertetőjelként annyit árultál el a találkozó előtt, hogy nagyon színes ruhádról ismerlek majd fel. Hát, egy napszínű mosolygós Linda várt Rám a McDonald's előtt. Aztán jöttek a táborok, színes szoknyák és még színesebb névnapi-szülinapi tűzmadarak.Az a jó ebben a táborban, hogy mindenhonnan Te mosolyogsz vissza, még ha éppen nem is állsz mellettünk. Köszönöm a sok mosolyt, a kedvességedet, a hirtelen nagyon mély beszélgetéseket, a fél mondatokat, a békességet és biztonságot, ami nélkül a gyerekeknek kevesebbet tudtunk volna adni. És így a bátor táborról legelőször Te, és utána az a sok-sok gyerek jut eszembe.
Köszönöm, hogy a nyári palettádon én is egy szín lehettem 1-1 hétig. Nagy puszi,
j

Kedves Linda!

Hirtelen jött a hír, hogy eljött az utolsó turnusod ideje, és én nem tudtam időben elköszönni Tőled.
Remélem elér Hozzád az üzenet! Én nem akarok emlékeztetőt írni, inkább azt mondanám a meghatározó, céltudatos egyéniségek mindig megtalálják a saját útjukat! Saját utad bejárásában kívánok Neked sok sikert és örömet. Örülök, hogy megismertelek, és nem felejtelek el! Minden jót! Cigl Bea (onki csoport, házi cimbi)

Kedves Linda!

Iden ért a megtiszteltetés, hogy bekerülhettem ebbe a nagyszerű csapatba, és "Bátortáboros" lehettem!
Örülök, és köszönöm, hogy első táborom TV.-je Te voltál!
Nagyon jó volt látni, ahogy a felelősségteljes vezetői feladatok mellett kedved és időd volt arra, hogy mosolyogj, táncolj, és legyen egy jó szavad mindenkihez! Szerintem ilyen a jó vezető!!!
Kívánok Neked sok szerencsét ahhoz, amit az elkövetkezőkben csinálni fogsz!!!

Sok puszi: Szandi
(Prohászka Szandra, 2008. I. turnus)

Ja, és első élményem....
..szinte idegenként álltál a "pelenka" alatt, -úgy tíz méterrel alattam- és mosolyogva bíztattál, hogy ugorjak! Akkor, az a mosoly sok mindent eldöntött bennem!!!! Köszönöm: Szandi

még csak annyi, hogy nagyon imponál, hogy a táncod ami a hobbid is magas szinten űzöd ! :)

...

e.

Drága Linda!
Négy éve nekem a Bátortábor = Linda = Bátortábor
A sok-sok emlék mellett azt sajnálom, hogy személyesen nem tudtunk többet beszélgetni.Egy emlék a sok közül amire talán nem is emlékszel. :)
Van egy általad készített kis mézeskalács kakasom, amit tavalyelőtt karácsony körül mikor többen nálad voltunk kaptam. Erről mindig te jutsz eszembe.

Jönnek a képek, mintha egy színes kaleidoszkópot néznék.

Az első találkozás idén tavasszal bátorkodás képzésen, tortát hoztál Nikának. Csupa mosoly.
Este a táborban összefutottunk a függőágyaknál és megkérdezted: "Szia Zoli, tényleg önként jelentkeztél ebédlő pakolásra?" - mindezt motiváló mosollyal :)
Gyerekek között színes ruhában, megnyugtató hangon, mosolyogva, segítve a házi cimbik munkáját.
És a kaleidoszkóp képei között ott van egy esti beszélgetés is az ebédlőben lerakott szivacsokon hivatásról, múltról, jövőről, táborokról...

Köszönöm a bizalmat, a segítséget, a mosolyt, a táncokat, a színeket... Tovább is van, mondjam még?

Hajrá, kalandra fel! Színezd újra!

Bogdán "Bátor" Zoli, 2008 nemzetközi turnus

Eszembe jut az első találkozásunk, amikor kalózos beach party volt és én csak akko érkeztem a táborba. Karcsuval beszéltem és ő mondta, hogy ott van az új táborvezető. Csíkos zokniban természetesen :-)
Gratulálok, hogy ennyi turnust végig tudtál csinálni. Tudom, hogy sokszor nem volt könnyű, pláne az elején, vagy utána a konténerben. Amikor állandóan baj volt a kajával, hogy ne csak a szép dolgokra emlékezzünk. Ügyes voltál, jó volt Veled!

Kedves Linda!

Te voltál az, aki megmutatta nekem hogy azt a sok szeretetet ami bennünk van, milyen jó érzés átadni olyanoknak, akiknek a hétköznapokban körülöttünk levőknél sokkal nagyobb szükségük van rá. Milyen jó érzés látni, ha egy gyerek sugárzik az örömtől hogy együtt táncolhat és énekelhet ennyi kedves és bátor emberrel. Milyen jó érzés volt átélni, hogy igazából senki nics egyedül, mert a szeretet összeköt mindannyiónkat.
Sokszor meghatódtam a Bátor dal alatt, miközben egy kis lurkó kezét fogtam, ezt nem tehettem volna meg soha ha te nem vagy. Köszönöm hogy bizalmat szavaztál nekem, köszönöm hogy megmutattad az utat afelé hogy milyenné szeretnék válni. További nagyon sok örömet és boldogságot kívánok neked!
Gulyás Szilvia
Ui.: Sajnálom hogy az utolsó turnusodban nem lehettem ott...

Első közös turnusunk végén azt írtam a hátadra, hogy "olyan megnyugtató voltál", és még most is így gondolom. Nagyon szerettem, amikor nyugisan, értelmesen elmagyaráztál dolgokat, és a végén megkérdezted: "...jó?" Igen, nagyon-nagyon jó volt, kösznömszépen kéremszépen.
Már megvolt az első turnusom nélküled (6., diab), és, bár istenien éreztem magam, úgy hiányoztál, mint egy falat csoki!
Puszi,
Vasgabi.

Sokáig olvastam az itten leírtakat, de sokáig semmi okos sem jutott az eszembe.
Megjegyzem még mindig nem.
Sokan leírták az első találkozásukat veled. Én erre pontosan nem emlékszek, de az egyik első beszélgetésünkre igen: az egyik képzésen alkottunk egy párt ahol beszélgetnünk kellett a megadott instrukciók alapján. S te azt mondtad, hogy félsz vagy féltél tőlem, én erre ugyanúgy megijedtem. Ja és a hintánál ültünk a kertben.
Pár emlék, ami mindig eszembe jut, mikor rólad van szó:
- mikor körbepakoltuk a konténered és felkeltettünk
- lila projektek
- mikor megkérdezted, hogy a cimbi bulikon, amikor csinálom a zenét nézem-e a lányokat? (akkor nem válaszoltam, de gondoltam, hogy ez egy igen hülye kérdés volt, mert mér néznék mást)
- mikor megkértél mást, hogy tolasson be helyetted az udvarba a hangfalakért
- mikor te is úgy néztél a búza kolbászra, hogy ez azért már durva
S pár szó, ami igaz a kapcsolatunkra:
igaz – hamis
fekete – fehér
jó – rossz
kerek – szögletes
csíkos – sima
hideg - meleg
Ezzel csak azt akarom mondani, hogy úgy gondolom mindenből előfordult nálunk a-tól z-ig minden de így volt jó!
Azt hiszem röviden ennyi a többit meg úgy is tudod!
Pá Karcsu, Káoszkapitány, és még ki tudja hogy még miminden!